Első találkozásom a Bach-virágcseppekkel

Már 7 éve történt, de szinte még most is pontosan emlékszem az első találkozásomra a Bach- cseppekkel. Az akkori kolléganőmtől, Zsuzsitól indult az egész történet, aki már rég a kineziológia tanulmányai sűrűjében volt. Tőle hallottam egyáltalán először a kineziológiáról, mint stresszoldó módszerről, és magáról a Bach-virágterápiáról is. Emlékszem mennyire vártam mindig a hétfői munkanapokat, de csak azért, mert tudtam, hogy akkor majd mesél a tanfolyamon tanult dolgokról, amiket én mindig izgatottan hallgattam. 

Egy ilyen hétfő során Zsuzsi nem üres kézzel érkezett az irodába, hanem egy szép kis fadobozzal és egy pakli kártyával. A fadobozban 38 üvegcse volt, a kártyákon pedig virágok képei szerepeltek. Egyből jeleztem, hogy bármi is legyen ez, én ki szeretném próbálni. Ebédidőben szép akkurátusan kipakolta elém a virágkártyákat, mind a 38-at, és mondta, hogy válasszak közülük hármat, ami tetszik, és kettőt, ami nem. Így is tettem. Majd ezt az öt kártyát lerakta elém, és szép sorjában felfordította. A kártyák hátoldalán érzelmek szerepeltek….

Türelmetlenség és kapkodás…Önbizalomhiány…Makacsság…Intolerancia…Feldolgozatlan trauma…

“Ó, valóban? Tényleg?  Innen lesz szép nyerni”

- gondoltam.

Egyszerre volt meghökkentő és kicsit szomorú is a dolog, mert hirtelen definiálva láttam magam előtt azokat az érzelmeket, amikkel gondom volt. Hiszen sokszor hiába vagyunk tisztában a negatív viselkedésünkkel, tulajdonságainkkal, igyekszünk azokat elbagatellizálni, vagy éppen tudomást sem venni róluk. 

De Zsuzsi jelezte, hogy nem kell ám annyira kétségbe esni, hiszen a negatív érzelmek mellett ott voltak azok pozitív megfelelői is, amelyeket elérhetünk, ha szedjük a cseppeket. 

Türelem és megfontoltság….Egészséges önbizalom….Alkalmazkodás….A sokszínűség elfogadása….Továbblépés

Így már mindjárt jobban hangzott. Világ életemben a türelmetlenséggel volt a legnagyobb problémám. Gyakorolnom kellett a türelmet, nem keveset, és ezzel még most is így vagyok. De, jelentem a helyzet sokkal jobb, és ezt bizonyos mértékben a cseppeknek is köszönhetem.

Átbeszéltük a dolgokat, majd a kiválasztott virágokhoz tartozó esszenciákból megcsinálta nekem az egyéni keverékemet, amiből naponta 16 cseppet kellett bevenni. Jelezte, hogy a 3.-4. napon felerősödhetnek ezek a negatív érzelmeim, de ne aggódjak, utána minden kisimul és a cseppek segítenek harmóniába kerülni. Mondanom sem kell, én a harmadik napon olyan belső feszültséggel ébredtem, hogy úgy éreztem felrobbanok. Ideges voltam, még a szokásosnál is türelmetlenebb és minden percben sírni tudtam volna. Nem volt semmi különösebb oka, még csak rossz dolgok sem történtek aznap, egyszerűen csak feszített valami. Ez így ment egész nap. Másnap reggel viszont, ahogy mondani szokták: „Mintha elvágták volna”. Eltűnt ez az érzés, és sokkal jobban éreztem magam. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy másnapra én lettem a világ legtürelmesebb, legelfogadóbb, legmagabiztosabb embere, de érezhető volt a nyugalom és hogy képes vagyok más szemszögből tekinteni dolgokra. Ahogy haladtak előre a napok, úgy vettem észre, hogy sokkal nagyobb türelemmel és elfogadással állok hozzá a velem szembe jövő helyzetekhez.

Sokáig kértem mindig újra ezt a keveréket, de egy idő után már csak elmondtam, hogy éppen milyen problémám van, mire kellene csepp és Zsuzsi kevert nekem újat. Akkor már nem a kártyás módszert használtuk. 

Így kerültek az életembe a Bach-virágcseppek. És ezek után nem sokkal, már én is a One Brain Kineziológia módszer lelkes tanulója lettem. Ma már magamnak keverem a cseppeket, ha éppen úgy érzem az adott élethelyzetben támogatásra van szükségem.