Hála és köszönet

Korábban már megosztottam veletek a véleményemet a pozitív éleltszemléletről, és hogy én mire próbálok odafigyleni, annak érdekében, hogy a hullámvölgyeket könnyebben vegyem, most pedig nézzük meg, hogy miért is jó a hála érzésével élni, és gyakorolni azt is. Azt gondolnánk, hogy ezt nem nehéz kivitelezni, de gondolj csak bele, hányszor törént már veled olyan, hogy nem tudtál valaminek, vagy valakinek őszintén örülni, vagy érezted magad rosszul azért, mert neked több, vagy éppen kevesebb jó jutott valamiből.

Először is meg kell tanulni elfogadni a felénk áradó jólétet, legyen az egy kedves felajánlás, vagy jótett melyet még viszonoznod sem kell. Ha valaki meghív egy kávéra, vagy egy sütire, nem muszáj azon nyomban de rögtön visszaadnod a kölcsönt. De amit soha ne felejts el, az a köszönet. Ha a hála érzését engeded szabadjára, akkor az is fog hozzád visszakerülni. Lehet, hogy ugyanannak az embernek fogod viszonozni az előbb említett kedvességet, de az is lehet, hogy úgy hozza az élet, hogy valaki másnak van rá jobban szüksége és te kapva kapsz az alkalmon, hogy ne törd meg ezt a vonalat.

Ha egy olyan ajándékot kapsz, aminek nem veszed hasznát, akkor azért is mondj köszönetet és add tovább másnak, akinek viszont tényleg szüksége van rá. Persze a mai világban már inkább az a bevett szokás, hogy rákérdezünk, hogy kinek mire van szüksége, hogy olyan ajándékkal tudjuk meglepni, ami tényleg hasznos is a számára. De ha mégis előfordul, hogy nem olyat kapunk, akkor találjunk neki jobb helyet, ez egyáltalán nem szégyen, vagy titkolni való. Mi a jobb? Ha eldugod a szekrény legfelső polcának a leghátsó zugába, csak mert ajándékba kaptad? Vagy ha odaadod annak, akinek viszont szüksége van rá és hasznát is veszi? Na ugye, hogy a második. Legalábbis szerintem mindenképpen. 

Azért se érezd magad rosszul, ha éppen több jólét áramlik feléd, mint másokhoz. Csak fogadd el és ne tedd bele az igazságtalanság, vagy a csüggedtség negatív érzését. Hanem azzal a jóval, ami neked már megvan, segítsd a másikat. Persze tudok olyat is, aki az önzetlen segítséget lesajnálásnak gondolja, ezen a gondolkodásmódon érdemes változtatni. Ne az jusson eszünkbe először, hogy azért kapunk valamit, mert más fitogtatni akarja, hogy mije van. Ne gondoljuk túl a dolgokat. Hiszen ha ezt feltételezzük valakiről és ez az első gondolatunk az adott szituációhoz, akkor az valószínű azért történik, mert mi magunk is így éljük meg, ha segítünk valakin.

Továbbá a köszönet és a hála azért is nagyon hasznos, mert ha a benned élő jóval és boldogsággal hangolod össze a gondolataidat, akkor az az életminőséged is javítani fogja. Ha szereted önmagad, ha szereted az életed, akkor biztonságban vagy és a felmerülő nehézségeket is könnyebben tudod kezelni.

Ha nem hisszük el, hogy megérdemeljük a jót, akkor kifejezetten ártunk magunknak, megbetegszünk. A legtöbb kárt önmagunk ostorozása jelenti. Ha felhagyunk önmagunk negatív megítélésével, akkor másokat sem fogunk bírálni. Ez nekem is egy elég erős tanulási folyamat volt, és még nem értem az út végére, de most már nem cimkézek mindent hirtelen, hanem látom és meg is értem a mögöttes dolgokat. Amikor valaki más miatt panaszkodunk, akkor voltaképpen magunkkal vagyunk elégedetlenek. Próbáljuk megfogadni, hogy soha többé nem kritizálunk meg semmit rossz szándékkal. Az építő kritikának viszont megvan a helye és ezért is legyünk hálásak. Ha segítő szándékkal adjuk tudtára valakinek a véleményünket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy fordított helyzetben is hasonló őszinteséggel fordulnak majd félénk is.

Tudom, tudom, könnyű ezt mondani, csak éppen alkalmazni is kellene, ugye? Sosem késő változtatni a hozzáállásunkon. Kezdd el még ma, vedd számba, hogy mennyi mindenért lehetsz hálás, még akkor is, ha mindezek mellett akadnak olyan dolgok is, melyek nem pozitív töltetűek jelelnleg az életedben. Kezdj el odafigyelni a kis dolgokra is, hiszen kis lépésekkel is nagyon messzire el lehet jutni.