Mit kellett volna mondanom?

Múlt héten megbeszéltük, hogy hogyan lehet az éjszakai kattogó elmét lecsendesíteni, abban az esetben, amikor fokozott energiát igénylő élethelyzetben vagyunk. Azonban a kattogásnak van egy olyan formája is, amikor nem csak a mindennapi történések miatt zakatol az agyunk, hanem állandóan visszatérő, nyugtalanító gondolatok cikáznak a fejünkben. Velünk történt régi vagy nem is olyan régi konfliktusokat idézünk fel, játszunk újra, és elképzeljük, hogy mit is kellett volna tennünk, mondanunk, ahelyett, hogy visszavonulunk az ellenségtől. Ez a megszállottság már meggátolja a tisztánlátásunkat, örökre befészkelve magát az agyunkba és nem hagy nyugtot. Csak mondja, mondja egy kis hang a fejünkben az okosságokat.

Nagyon fárasztó ez az állapot, hiszen az aggodalmaskodás minden időnket elveszi. Ha időnként sikerül is megszabadulni a nyugtalanító gondolatainktól, később makacsul visszatérnek. Elűzik a jókedvet és meggátol minket abban, hogy a jelen helyzetünkre koncentráljunk. Sokszor egyébként valós problémákról van szó, de előfordul az is, hogy teljesen abszurd, már-már értelmetlennek tűnő koncepciókat alkotunk. Itt is megjelenik fizikai szinten a fáradtság, az álmatlanság és a fejfájás is, jellemzően a homloktáji részen. Az alvászavar kicsit máshogy jelentkezik, mint az olajfa esszenciára szorulók esetében, hiszen lehet, hogy itt az elalvással nincs is semmi gondunk, de hajnalban felriadunk és már nem tudunk visszaaludni.

És csak hogy itt is legyen szó arról, hogy mennyi minden a gyerekkorban gyökeredzik… Erre az állapotra azok hajlamosak, akikkel gyerekkorukban egyáltalán nem, vagy csak keveset foglalkoztak és a hiányt pótolva, ki kellett találniuk maguknak egy beszélgetőtársat. Ezért az egyik legnagyobb segítség ezen emberek számára az, ha egy kiadósat beszélgetünk velük. De most nézzük meg, hogy ezen túl milyen Bach-virágcseppel tudjuk őket segíteni.

Az aggodóan cikázó gondolatokat a fehérvirágú vadgesztenye tudja lenyugtatni, melyet a gondolatok virágának is hívnak. A cseppek hatására jó koncentrálóképességű és az adott pillanatnak élő és jelenre fókuszáló énünk kerül előtérbe. Elménket újra uralni tudjuk majd és visszatér a lelki nyugalmunk. A problémáinkra a válaszok szinte hirtelen, agyalás nélkül érkeznek meg, mintha kigyúlna a fény a fejünkben. Nem lesz már szükség arra, hogy ostorozzuk magunkat az “Ezt kellett volna tennem” mondatokkal, hanem már az adott szituációban a kezünkben lesznek a válaszok, a szánkban a kellő szavak, és határozottan tudunk érvelni a véleményünk mellett.

Beszédzavarok kezelésénél, dadogásnál is nagyon jól beválik. Tanulás közben is hasznos, mert segíti a koncentrációt, nem kalandoznak el a gondolataink. Biztosan mindenkinek ismerős az a szituáció, amikor készülünk egy vizsgára, de már tanulás közben az jár a fejünkben, hogy mi lesz ha nem sikerül, biztos úgyis leblokkolunk… Ezek innentől kezdve megszűnnek, hiszen a tanulásra fogunk koncentrálni, és azáltal, hogy nem akasztjuk meg az agyunkat mindenféle felesleges szorongással, a tananyag is gyorsabban és hatékonyabban rögzül a fejünkben.

Mindezekből is látható, hogy a folytonos nyugtalan gondolatok nem csak azért rosszak, mert ezzel a negatív dolgokra összpontosítunk, hanem azért is, mert annyira megakasztják az energiáinkat, hogy akkor is leblokkoljuk a gondolkodásunkat, amikor éppen szükség lenne rá, és még a fejfájás is előjöhet testi szinten. Mindenkinek ajánlom, aki hasonló gondokkal és gondolatokkal küzd, hogy tegyen egy próbát a fehérvirágú vadgesztenyével.