A megkeményedett szív

Az előző bejegyzésben megtudhattuk, hogy a hanga-állapot hátterében a csecsemőkorban, illetve a kora gyerekkorban átélt érzelmi elhanyagolás húzódik meg. Sajnos nagyon sok mindent a gyerekkorunkra tudunk visszavezetni, sok esetben az agresszivitást és a féltékenységet is. Gondoljunk csak bele, hogy alapvetően mindenki szeretetet akar kapni és adni, amikor világra jön, viszont ha valamilyen oknál fogva egy gyermek kireked a szeretetből, akkor a szíve megkeményedik, megbántottnak, elhagyottnak érzi magát és köszöni szépen, inkább már nem is kér azokból az érzelmekből, amiket nem kaphat meg. Minden ellen küzdeni fog, amit megtagadtak tőle.

Nemrég egy olyan kliens járt nálam, aki nagyon mély ponton volt. Véget ért a párkapcsolata, a munkahelyén sem érzi jól magát és a baráti társasága is kezd megfogyatkozni. Úgy fogalmazott, hogy őt senki sem szereti, majd folytatta, hogy pedig ő…. Lényegében volt egy mércéje, mintha mindent versenynek fogna fel és folyamatosan összehasonlította magát a barátaival is, hogy éppen ki hol tart az életben. Nagyon őszintén tudott beszélni a nehézségeiről és tisztában volt vele, hogy változtatásra van szüksége, de persze volt benne egy nem is olyan aprócska dac is:

Ha nem kellek senkinek, jó lesz nekem egyedül is...
— mondta.

Ezután a mondat után megálltunk egy percre, és visszakérdeztem, hogy ezt mennyire gondolja őszintén? Ekkor sírásban tört ki, majd elmondta, hogy ő valójában csak arra vágyik, hogy szeressék, és hogy viszont szerethessen.

A gyerekkoráról kérdeztem, mert egyértelmű volt, hogy valamilyen feldolgozatlan trauma bújik meg az egész hátterében. Mint kiderült az apukáját nem is ismerte, az édesanyja pedig 5 éves korában úgy döntött, hogy a nagymamára hagyja és az ország másik felére költözik. Persze a nagyszülei nagyon szerették, és megadtak neki minden tőlük telhetőt, de ő nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy elhagyták. Úgy gondolta, hogy biztosan ő tett valami rosszat és nem szerethető. Élénken élt benne az a gyerekkori kép, hogy próbált volna kapcsolatot fenntartani az édesanyjával, de ő eltaszította magától. Már az iskolában is féltékenyen nézte az osztálytársait, amikor a szüleik megérkeztek a nap végén, és az irigység miatt nem is nagyon tudott vagy akart kapcsolódni ezekkel a gyerekekkel.

Elmondása szerint felnőtt korában mindig is kifejezetten vezetői beosztásra vágyott, mert akkor az embereknek muszáj vele együtt dolgozniuk. Ez így is lett, viszont nem a tervei szerint alakultak a dolgok, mert saját bevallása szerint, nem vált belőle igazán jó vezető. Nagyon keményszívű és magas lóról beszélő főnökké vált, ez volt az oka a népszerűtlenségének. Annyira megkeményítette a szívét, hogy szőrszálhasogatóvá és elégedetlenné vált, még akkor is, amikor arra nem is lett volna szükség. A párkapcsolatára jellemző féltékenység gyökere is a gyerekkori szeretethiánya volt. Annyira próbált kapaszkodni egy emberbe, akire végre rátalált és akitől az addig hiányolt szeretetet is megkapta, hogy az előhozta belőle a féltékenységet és ezzel csak eltaszította magától.

Miután mindent kiadott magából, ami a szívét nyomta, nagyon megkönnyebbült. Teljesen megváltozott a tekintete, nyugalom sugárzott belőle. Büszke is volt magára, mert ezeket a dolgokat még ilyen konkrétan senkinek nem tudta megfogalmazni. Mindig elrejtette a valódi érzéseit, véletlenül se tűnjön sebezhetőnek mások előtt. Végül elkészítettük a Bach-keverékét, melybe az ernyős madártej is belekerült, a korábban említett feldolgozatlan trauma oldására.

Persze minden emberben ott lakozik a szeretet mellett a düh, a harag, az irigység és a káröröm is, akár látható módon nyilvánulnak meg, akár csak tudat alatti síkon. Viszont nagyon fontos, hogy ezeket a nagyon is emberi negatív érzelmeinket felismerjük, mert ezek a legbensőbb igényeink görbe tükrei. Azt mutatják meg, hogy mi hiányzik az életünkből, milyen fajta szeretetre vágyunk, így lehetőséget adva, hogy a helyes módon szerezzük meg.

 
 
Previous
Previous

Kakukktojás

Next
Next

A hanga-emberek