A hanga-emberek

Szinte biztosan mindenki életében volt már olyan találkozás, ami lehengerlő volt. De nem a szó legjobb értelmében. Az egyén jött, szinte berobbant és csak beszélt és beszélt. Mindent megosztott veled az életéről a másodpercek töredéke alatt, a legbensőbb gondjait, az érzéseit, vagy akár kínosan magánjellegű dolgait. Mindeközben talán annyira közel is hajolt hozzád, hogy te már úgy érezted, hogy sarokba szorított. Na ő kérem szépen, egy tipikus “hanga-ember”.

Ő az, akit a környezete túl soknak érzékel, ha pedig valaki éppenséggel érzékenyebb lelkületű és még introvertált típusú is, akkor számukra ez maga a kínszenvedés. Az biztos hogy egy ilyen találkozás alkalmával nem kell a kínos csendtől tartanunk, de ki szereti azt, amikor csak hallgatásra van ítélve? A beszélgetésbe bekapcsolódni esélyünk sincs, ha mégis sikerül egy röpke pillanatra, akkor sem találunk hallgatóságra, hiszen mások véleménye nem nagyon érdekli, és a beszélgetés fonalát is secc-perc alatt visszatereli magára.  Általában nincs is jelentősége, hogy kinek beszél, a lényeg, hogy beszélhessen.

De miért is van ez? Mi van emögött valójában? 

Ezt az embert csecsemőkorában valószínűleg sokat hagyták egyedül és kora gyermekkora óta érzelmileg alultáplált. Mivel nem kapott elegendő odaadást és megerősítést, ezért magának kellett gondoskodnia önmagáról. Ebből kifolyólag folyamatosan azon igyekezett, hogy környezete figyelmét magára vonja, és ezt a tudatalatti mintát vitte tovább felnőttkorába is. A folytonos beszéddel lényegében a létezését igazolja. Érzelmi túlzásokra és apróságok felnagyítására hajlamos. Mások energiájából él, ezért az egyedüllét a legrosszabb, ami történhet vele. Viszont, mivel nem veszi figyelembe, hogy egy jól működő interakció alapja a kölcsönös figyelem, ezért pont azt éri el, hogy elriasztja magától az embereket.

Neki nem meglepő módon a hanga esszencia lesz segítségére, melyet az önszeretet virágának is neveznek. A cseppek hatására továbbra is nyitott, de a korlátokat tiszteletben tartó emberré válik. Belső egyensúlya megerősödik és nem lesz szüksége a folytonos visszacsatolásra. Mert igen, igaz, hogy folyton csak ő beszél, és nem kíváncsi a véleményedre, de a bólogatásnak igenis örül, sőt mi több, szomjazza azt.

Ha megfelelő minőségben működik, akkor nagyon jó baráttá, segítővé válhat. Odafigyel másokra és mindig kész jó tanácsot adni. Mély beleérző képesség alakul ki benne. Olyan bizalommal és erővel teli légkört tud megteremteni, melyben már mások is jól érzik magukat. Nem fél az egyedülléttől sem, hiszen tisztában van vele, hogy olykor mindenkinek jót tesz, ha kicsit magára figyel. Elsődlegesen a feladata az, hogy megtanulja szeretni önmagát.

Nem mondom, hogy miután ezeket a sorokat elolvastad, már nem fog rád negatívan hatni egy hanga-állapotban lévő emberrel történő találkozás, de talán segít kicsit megérteni őket. Nekem sem megy mindig könnyen, de már sokkal jobb a helyzet, mint régen :)