Félős vagy félénk?

Az előző bejegyzésben már körbejártuk a gyerekkori félelem témakörét, de most ejtsünk pár szót a félénkségről is. Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a félénk gyerekeket félősnek tituláljuk, de ez nem ennyire fekete vagy fehér. Ugyanis ezek az úgynevezett félénk gyerekek inkább óvatos, megfigyelő alkatok, akiket sokkal érzékenyebb idegrendszerrel áldott meg a sors. Nem is szerencsés a félénk kifejezést használni rájuk, hiszen manapság az negatív töltetű, és ha ezt még hangoztatjuk is előttük, akkor az rá is nyomhatja a bélyegét a személyiségfejlődésükre.

Egész egyszerűen csak arról van szó, hogy sokkal érzékenyebben reagálnak a világ történéseire. Mondhatjuk azt is, hogy rendelkeznek azzal a bizonyos hatodik érzékkel, nagyon könnyen tudnak érzelmeket átvenni és sokkal empatikusabban állnak társaikhoz is. Ugyanakkor nekik sokkal több idő feloldódni egy új helyzetben vagy közösségben. Először megfigyelnek és kivárnak, de ha biztosítjuk számukra a szükséges időt és türelemmel fordulunk feléjük, akkor kinyilnak, mint egy kis virág. Ezt saját tapasztalatból is írom 😉 Nem érdemes rájuk erőltetni dolgokat, melyek túlzottan kívül esnek az ingerküszöbükön, nem kell hasonlítgatni, vagy lenyomni őket. Fogadjuk el szenzitív alkatukat.

Gondolom senkit nem lepek meg azzal, hogy a türelmen és elfogadáson túl, még pár Bach-virágcseppet is be tudunk vetni, hogy ez a jó értelemben vett érzékenységük ne csapjon át túlérzékenységbe.

Kezdjük is a sort a rezgőnyárral, mely pontosan a fent említett helyzetben használatos, amikor már megjelenik a szorongás. Lelkiállapotuk emiatt nagyon labilis, az éjszaka közepén is felriadnak, rémálmok gyötrik, illetve az időjárásváltozásokra is még érzékenyebben reagálnak. Gyakran kérik, hogy maradjon nyitva a szobájuk ajtaja, vagy égjen a kislámpa. Akár pánikolhatnak is a sötétben. Tudat alatt is ráéreznek mások konfliktusaira vagy pszichikus zavaraira, és mindezt elraktározzák magukban, ami rengeteg energiát emészt fel. Az esszencia hatására a saját érzelmeiket reálisan látó és irányító gyerekekké válnak. Félelmeik csökkennek, a belső bizonyosságuk pedig erősödik. Illetve a rezgőnyár abban is segít, hogy megtanulják, milyen jó dolog, hogy érzékenyebbek másoknál, és ezt ajándéknak tekintsék, ne pedig kevesebbnek gondolják magukat társaiknál.

A törékeny, porcelánbaba alkatú gyerekek számára, akik gyakran zavarba jönnek, akár dadognak is, a bohócvirág esszencia nyújt segítséget. Jellemző rájuk, hogy ébredés után minden ok nélkül elkezdenek sírni, a fejüket vagy hasukat is gyakran fájlalják. A túlterheltségtől (legyen az fizikai, vagy érzelmi) gyakran megbetegszenek. A cseppek hatására ők is megtanulnak a sajátos túlérzékenységükkel együtt élni, mindemellett biztos fellépésük és bátorságuk is lesz.

A sort most a vörösfenyővel fogjuk zárni, ami arra hivatott, hogy megelőzze azt, hogy a túlzott szerénység miatt befolyásolhatóvá váljanak a gyerkőcök. Önbizalomhiány és negatív önbecsülés léphet fel. Ilyenkor hiába tudják, hogy jók az adott dolgokban, mégis elbizonytalanodnak és kishitűvé, visszahúzódóvá válnak. Ezzel egyetemben meg is fosztják magukat az élet nyújtotta tanulási lehetőségektől. A vörösfenyő cseppel meg tudjuk támogatni az önbizalmukat. Hinni fognak a jövőben, a felfedezésre váró dolgok sokszínűségében és önmagukban is.

Mint látjátok, ezek az esszenciák nagyon jó szolgálatot tudnak tenni az óvatos gyerekeknél. Ismétlem, azáltal, hogy ők ilyen vérmérsékletűek, se nem jobbak, se nem rosszabbak a társaiknál. Egyszerűen csak nem vagyunk egyformák, ezt el kell fogadnunk és minden támogatást meg kell adnunk nekik, hogy a pozitív formáját éljék és tapasztalják meg az érzékenységüknek.

Ha neked is van hasonló természetű gyermeked, vagy esetleg a sorokat olvasva magadra ismertél, akkor vedd fel velem a kapcsolatot és megkeressük a számodra megfelelő esszenciát.

 
 
Previous
Previous

A hanga-emberek

Next
Next

A gyerekkori félelmekről…