A gyerekkori félelmekről…

Kezdjük ott, hogy félni, ha úgy vesszük, nagyon hasznos dolog, mert felkészít minket a cselekvésre a bajjal szemben. De! Félni, csak veszély esetén célszerű. Ha egy gyermek mindennapjait áthatja a félelem, akár megfogható, valós dolgokról van szó, vagy képzelt, meghatározhatatlan félelmekről, akkor az rossz hatással van az idegrendszeri fejlődésére. Felnőtt korban szinte biztosan szorongó emberré fog válni.

Ha egy szülő még a széltől is óvja a gyerekét, akkor azzal is csak azt éri el, hogy már nagyon korán félelemre szoktatja. Ha minden mondatot azzal kezdünk, hogy “vigyázz”, “ne menj oda”, “ne nyúlj hozzá”, akkor csak az aggályokat erősítjük benne. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy felfedezze a körülötte lévő világot, inkább csak ellenállás alakul ki benne. Azt tanulja meg, hogy minden rossz és veszélyt jelent, így a későbbiekben nem fog kellő nyitottsággal fordulni az új dolgok felé, visszahúzódóvá válik.

Ez persze nem azt jelenti, hogy meggondolatlanul hagyjunk rá mindent és legyünk mindenben megengedőek, de ha biztosítjuk a támogatásunkról és megmutatjuk neki hogyan tud biztonsággal kipróbálni új dolgokat, akkor nyitott személyiséggé válik. A tiltásnál sokkal jobb dolog, ha megfelelő példával állunk előtte. Így rögzül benne, hogy mit lehet és mit nem. Ha mi magunk azt tesszük, úgy viselkedünk és reagálunk dolgokra, ahogy azt a gyermekünktől elvárnánk, akkor az fog “ráragadni”.

Mindemellett azt is biztos mindenki észrevette, hogy ha egy mondat akár nyomokban is tartalmazza a “nem” szócskát, akkor szinte borítékolható, hogy az ellenkezője fog megtörténni. Próbáljátok csak ki, hogy nem azt mondjátok, hogy mit nem lehet, hanem inkább azt, hogy mit kellene csinálni. A “ne lépj bele a pocsolyába” helyett, akár mondhatjuk azt is, hogy “na ki tudja átugorni? “ Ez persze nem olyan könnyű, mint ahogy ide most leírtam, hiszen az embernek megszokásból is a tiltás jön a szájára, de ha odafigyelünk egy kicsit, és szentelünk ennek a kipróbálására egy kis időt, akkor csodák fognak történni.

Ezzel egyetemben fontos, hogy figyeljünk gyerekeink valós félelmeire is. Az egyik legnagyobb különbség a felnőttek és a gyerekek világszemléletében, hogy a gyerekek világképében bármikor bármi megtörténhet. Ha valami szorongást kelt bennük, noha mi felnőttként tudjuk, hogy teljesen alaptalan dolgok képezik annak tárgyát, akkor se bagatellizáljuk el, és legyintsünk rá, hogy ugyan már szörnyek, boszorkányok nem léteznek. A legrosszabb amit tehetünk, ha nem vesszük komolyan az érzelmeiket. Ők még mindent annyira valóságosnak hisznek, hogy nem is értik, mi miért is nem félünk a számukra ijesztő dolgoktól.

A leghasznosabb amit tehetünk, hogy őszintén meghallgatjuk őket. Érjük el, hogy beengedjenek minket a kis világukba. Nem elég kideríteni, hogy mitől félnek, keressük a miérteket is. Fél a sötétben? Jó, de miért fél? Mi fog történni? Ha feltérképeztük az előbb említetteket, akkor kapcsolódva a lelkiállapotukhoz, a saját nyelvükön tudjuk oldani az érzelmeiket. Erre nagyon jó módszer a mese. Szőjjük bele a mondanivalónkat egy mesébe, akár játékokkal, plüssökkel el is játszhatjuk.

Természetesen félelmekre is akadnak Bach-virágcseppek, melyeket mindig személyre szabottan választunk ki, legyen szó konkrét vagy meghatározhatatlan félelmekről. Ha érdekelnek a félelmekre ajánlott esszenciák és szeretnéd kipróbálni valamelyiket, akkor keress bátran.