Hadd menjen!

Ez a nyár is pikk-pakk elsuhant és észrevételnül elérkezett a szeptember. Ilyenkor mindig kicsit nosztalgikusan számba vesszük, hogy mi történt velünk, mik voltak a legjobb pillanatok, melyekből később töltekezni tudunk. A későbbi borús, szürke időben olyan jó lesz előhúzni egy-egy emléket ebből a pár hónapból.

Persze akadnak olyan emlékek is, melyekre nem szívesen gondolunk vissza, hiszen nyáron sem kerülnek el minket a gondok, csak azért mert hétágra süt a nap. Van amikor az életünk egy bizonyos területén megéljük a teljes harmoniát, miközben egy másik nehézségek elé állít és folyamatos tanulásra kényszerít. És, hogy ne legyen egyszerű, az egyik kihat a másikra. A jobbik eset az, amikor a jó dolgokból tudunk meríteni, és így a nehézségeken is könnyebben túl tudunk lendülni, viszont előfordul az is, amikor olyan erőteljesen hat ránk a stressz, hogy a bosszantó, negatív érzések, gondolatok tartósan befészkelik magukat a fejünkbe és nagyon nehezen megy az átállás.

Nem szégyen az, ha Te sem tudsz egyik percről a másikra váltani az életed különböző területei között. Teljesen normális, hogy ha zizinek érzed magad és minden erőfeszítésed ellenére több idő, amíg egyenesbe kerülsz. Hiszen hiába vagyunk tisztába azzal, hogy az a legjobb, ha a nyugalomra és a kiegyensúlyozott mindennapokra törekszünk, ha éppen a külső körülmények ellenünk dolgoznak. De, sose felejtsd el, hogy minden érzés valós. 

Nem kell álarc mögé bújnod és megjátszanod, hogy minden szép és jó, ha éppen most nem így érzel. Nem kell mindig erősnek és sérthetetlennek láttatnod magad, hiszen az érzéseidtől vagy emberi, nem pedig egy robot, akin beragadt a mosoly-gomb. Ha pedig azon szerencsések közé tartozol, akit körülvesznek olyan emberek, akikre még számítani is lehet, akkor élj a lehetőséggel. Egy őszinte beszélgetés magával hozza a megkönnyebbülés érzését és segít kizökkenni. 

Magam részéről, én is azok közé tartozom, akik megengedik maguknak a bosszankodást, majd amikor már magamat is idegesítem, akkor kibeszélem magamból ami bánt. Mindenképpen sokkal hatékonyabb valakinek elmondani a problémánkat, mintsem folyton a fejünkben pörgetni, hiszen olyan tanácsok is érkezhetnek felénk, melyet addig az a fránya belső hangunk nem említett. 

És mint tudjátok, nem titok, hogy a Bach-cseppeket is folyton segítségül hívom. Általában a bosszankodás fázisát szoktam lezárni azzal, hogy keverek magamnak egy üvegcsével. Ennek apropóján született meg a "Hadd menjen!" névre keresztelt keverék, mely pontosan abban segít, hogy könnyebben túl tudjunk jutni az ilyen helyzeteken. Amikor valami kizökkent az egyensúlyodból és nehezen tudsz tovább lépni, mert folyton pörgeted az agyad, puffogsz és nem látod, hogy hol lehet ennek a vége, akkor segít lenyugodni, a probléma megoldására összpontosítani és ad egy lendületet a továbblépéshez. Erővel és magabiztossággal tölt fel, melynek köszönhetően pozitívabban látod majd a világot.

Ha neked is van elengedni valód, vagy régóta toporogsz már egy helyben, egy adott helyzet miatt, akkor tegyél egy próbát a “Hadd menjen! “ keverékkel. Keress üzenetben 😉