Minden érzés valós

„Mindenki a saját szintjén nyomorog ” - szokta mondani az egyik legjobb barátnőm, amikor egy egy baráti sörözés vagy kávézás alkalmával megvitatjuk, hogy éppen kinek hol tart az élete és milyen nehézségekkel küzdünk aktuálisan. Ez a mondat nálunk már-már szállóigévé vált arra az esetre, ha valamelyikünk szabadkozni készülne valami miatt. Ugyanis nem kell rangsorolnunk, hogy kinek jobb, rosszabb, vagy legrosszabb, mert minden érzés valós.

Ne azáltal határozd meg az érzelmeid fontosságát, hogy éppen kivel ülsz egy asztalnál. Persze az teljesen normális, hogy legbelül érzed, hogy van nagyobb és kisebb volumenű probléma, de soha nem kell azért elnézést kérned, vagy zavarban érezned magad, mert te is megosztod a sajátodat. Hiszen ami neked nehézség, és kibillent az egyensúlyodból, az számodra a legnagyobb probléma. Mindezek mellett pedig neked sem kell elbagatellizálni mások érzelmeinek súlyát.

Egyébként innen ismerszik meg egy jó barátság, hogy elfogadjátok és meghallgatjátok egymást, és ha tudsz, segítesz a másiknak. Sokszor már az megkönnyebbülést hoz magával, hogy kimondhatod amit érzel, illetve egy külső szem többet lát alapon akár megfontolandó tanácsok is érkezhetnek feléd. Nem véletlenül szokták mondani, hogy egy jó baráti beszélgetés felér egy terápiás foglalkozással 😊

Mostanában egyébként úgy látom, hogy sokan küzdenek nehézségekkel, sokaknak borul az élete, vagy éppen egy nagyon erős tanulási folyamaton mennek keresztül. Ha te is közéjük tartozol, akkor emlékezz arra, hogy ez egy hullámvölgy, ami legyen kisebb, vagy nagyobb, akkor is utána felfelé vezet az út. Tudom, hogy ezt most talán abszurdnak gondolod, de én hiszek ebben az állandóságban, és abban is, hogy nem véletlenül kell megtapasztalnod a dolgokat. Ha nagyon nehéz és fájó dologról is van szó, akkor is le kell menned a mélyére, megélni teljes egészében, és a szükséges időben pedig gyakorolni az elengedést.

Mert nem csak egy személyt lehet elengedni, hanem régi berögzült viselkedésmintákat is. Gyakran azáltal hozod létre a rosszat, hogy nem tudsz kezelni egy adott életterületet. Lehet, hogy túl nagy fába vágtad a fejszédet, vagy éppen segítséget nem tudsz elfogadni. Velem is számtalanszor előfordult már, hogy rég túl lettem volna egy-egy dolgon, ha nem magam akartam volna megoldani egyedül, hanem elfogadom az egyébként jó párszor felajánlott segítséget. Épp ezért, én már nem félek elfogadni vagy éppen kérni.

Ha te is olyan szerencsés vagy, hogy tudsz élni a barátoknak köszönhető “terápiás beszélgetésekkel”, akkor ne tétovázz, mondd ki amit érzel, ami nehéz, ami bánt, mert sosem szégyen megmutatni mi rejtőzik belül 😊 Ha pedig nem tudsz kihez fordulni, akkor bátran keress engem 😉