Miért is jó, ha vannak céljaink

Én már gyermekkoromban sem voltam az a tipikus kislány, aki minden szerepjáték alkalmával a menyasszonyi ruhájában pörgött-forgott, és az anyaságot sem említettem soha, egy mesterségem címere játékban sem. De azt tudtam, hogy szeretnék majd családot, amelyben egynél több gyerek szerepel, lévén, hogy én egyke vagyok… Ez volt a fejemben, ezt a mintát hoztam. Tehát mondható ez is egy nagyon távoli célkitűzésnek, de ez akkor még nem volt annyira tudatos, inkább csak zsigeri szinten éreztem, és volt a fejemben mindig a gondolat.

Persze türelmetlen ember lévén, ki kellett várnom az időt, de végül megtaláltam a társam. Direkt nem szeretem a "másik felem" szót használni, hiszen akkor hol vagyok én egészként? Vagy ha mondjuk valaki egyedülállóként képzeli el magát, akkor ő egész életében csak egy fél ember? 

Végül minden úgy történt, ahogy lennie kellett, hiába rövidítettem volna le bizonyos szakaszokat az életemben, amíg nem tanultam a hibáimból és nem változtattam bizonyos dolgokon, addig nem juthattam el idáig. Visszatekintve az életemben elég sok "álruhás áldás" volt. De ez persze már csak így visszatekintve egyértelmű, ezért is hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. 

Az egyik leghasznosabb dolog amit megtanultam, hogy mindig legyenek konkrétan megfogalmazott céljaink. Akár le is írhatjuk őket, így tudjuk, hogy mit szeretnénk elérni. Hiszen ha vannak céljaink, akkor már meg is adjuk magunknak a lehetőséget a fejlődésre és az önmegvalósításra.

Nem feltétlenül minden év januárjában kell ezt megtenni, nincs kőbe vésve, hogy az évet mindenképpen ezzel kezdjük. Persze nekem is vannak gondolatok a fejemben, hogy miket szeretnék az adott évben elérni, megtapasztalni, de én jobb szeretek sokkal távolabbi célokat megfogalmazni, és azokat lebontani kisebb tervekre. Bármi is legyen a kitűzött cél, az odáig vezető útból tudjuk a legtöbbet tanulni. Mindemellett azért is érdemes apró lépésenként haladni, mert ha éppen változtatnunk kell, akkor sokkal könnyebb az újratervezés.

Szóval nekünk a férjemmel volt egy elég sokpontos listánk, amit egyre csak pipáltunk és pipáltunk, mígnem a végére értünk. Boldogan és elégedetten konstatáltuk, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy bár nem minden olyan egyszerűen, de sikerült. Pedig még újratervezésre is szükségünk volt. Mert újratervezni egyáltalán nem szégyen. Sokkal okosabb, mint megszállott módjára ragaszkodni egy korábbi elképzelésünkhöz, ha időközben kiderül, hogy csak komoly áldozatok árán illeszthető be az életünkbe. Nem kell ezt a kitartás hiányával, vagy az önfeladással azonosítanunk, hiszen rengeteget változunk mi magunk is, és ezáltal az elképzeléseink is, amíg egy-egy célunk megvalósításán munkálkodunk. Ha közös tervekről van szó, akkor mindenképpen érdemes időről időre átbeszélni, hogy mindenki számára tarthatóak-e, vállalhatóak-e azok.

Aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy szép és jó minden, de valahogy megrekedtünk egy ponton. És itt jött a felismerés, hogy persze, mert mióta mindent kipipáltunk azon a bizonyos listán, azóta nem fogalmaztunk meg új célokat. Amint ezt felismertük, leültünk és megbeszéltük, hogy ki hogy képzeli a közeli, illetve a távolabbi jövőt, összeállt egy újabb lista, és beindultak az események is. Legyen szó a személyes, vagy közös céljainkról, minden kezdett újra mozgásba lendülni.

Ezért mondom mindig, hogy jó ha vannak céljaink. Még ha adódnak is olyan időszakok, amikor úgy érezzük, hogy jobb ha most csak úgy sodródunk az árral, a céljainkat sose tévesszük szem elől.